Természetes gyomtalanítás
Nem igazán akad olyan kerttulajdonos, aki kedvelné kertjében a gyomokat. Ugyanakkor még ha tényleges gondot is jelentenek, nem szükséges azonnal vegyszeres gyomirtóhoz nyúlnunk. Létezik a gyomok eltávolításának egy sokkal barátságosabb módja is, mellyel egészen biztosan nem teszünk kárt az élőlényekben vagy környezetünkben. Aki nagyra értékeli az olyan kertet, mely harmóniában van a természettel, az igyekszik kerülni a szintetikus vegyszerek használatát. Az ilyen anyagok használata egyébként is tilos kő- vagy aszfaltburkolatú felületeken, például garázsbejáróknál, mivel a veszélyes anyagok a talajvízbe szivároghatnak.
A gyermekláncfű, a csípős csalán és kertünk egyéb gyakori hívatlan vendégei versenybe szállnak dísznövényeinkkel a tápanyagokért, a fényért és a vízért. Igazi túlélők, kiválóan alkalmazkodnak a környezetük által biztosított körülményekhez. Gyakran sokkal könnyebb a dolgunk a gyomok elleni harcban, ha tudjuk, milyen típusú talajt kedvelnek. A csalán például a nitrogéntartalmú, tápanyagokban gazdag talajt szereti, a boglárka a pangó nedvességet, míg a kúszótarack különösen jól fejlődik tömör talajban.
A különböző gyomokat általában szaporodási módjuk alapján csoportosítjuk szaporítógyökeres és magvas gyomokra. Ha hatékonyan és hosszú távon szeretnénk őket ellenőrzésünk alatt tartani, tudnunk kell, hogy melyik gyom melyik csoportba tartozik.
Magvas gyomok:
A magvas gyomok általában nyáron virágoznak. Eközben rengeteg magot szórnak el, melyek a talajban évekig megmaradnak. Ezek az ásás során újra a felszínre kerülve, csírázni kezdhetnek. A magvas gyomok virágzás közbeni lenyírása csak további erőteljes növekedésre ösztönzi őket, vagyis ezzel pont az ellenkezőjét érjük el annak, amit szeretnénk. Jobban tesszük, ha tavasszal, a vetés, illetve ültetés előtt inkább várunk 2-3 hetet. Így sok gyomot eltávolíthatunk, melyek ez idő alatt kicsíráznak. Ehhez elég, ha talajlazítóval bedolgozzuk a területet, és a nem kívánatos gazokat kitépjük. Ha a gyom még nem virágzott ki, értékes komposztalapanyagnak számít, vagyis még akár hasznát is vehetjük. A magvas gyomok leggyakoribb fajtái: pásztortáska, tyúkhúr, fehér libatop és lándzsás útifű.
Szaporítógyökeres gyomok:
A szaporítógyökeres gyomok elsődlegesen föld alatt, gyökereik segítségével szaporodnak, és csak másodsorban magvaik segítségével. A gyom eltávolítását követően, ha csak egy kis darab gyökér is a talajban marad, a gyom újra megjelenik. A magvas gyomokkal ellentétben a szaporítógyökeres gyomot ne dobjuk a komposzthalomra, mivel annak gyökérrésze a komposztálási folyamat alatt egyáltalán nem biztos, hogy elpusztul. Tipikus szaporítógyökeres gyomok: időszakos fűfélék, gyermekláncfű és közönséges kúszótarack.
A vegyi gyomirtók használatának elkerülése érdekében javasoljuk a régi, jól bevált gyomlálást, azaz a gyomok kitépését, a mulcsolást vagy hőkezelési technológia alkalmazását. A gyomok kézzel való kitépkedése nem mindig hatékony, például ha túl sok van a gyomból. A nem túl mély gyökérzetű gyomok könnyedén eltávolíthatók. Az „ahol nincs fény, ott nincs növényzet” alapszabályból kiindulva a mulcsolás is hatékony módja a gyomok ellenőrzés alatt tartásának. Ha a talajt letakarjuk, a gyomok nem igazán tudnak fejlődni. A felperzselés ugyancsak hatékony gyomirtási módszer. Főleg olyan helyeken hasznos, ahol a kapálás nem megoldható. Ezzel viszont csak tapasztalt kertészek próbálkozzanak, mivel ez az eljárás a talajorganizmusokat is elpusztíthatja. A hőhatás csak néhány másodpercig tart, de néhány napon belül teljes kiirtja a gyomokat.
Ne feledjük, hogy nem minden gyom feltétlenül káros. A gyomok között ún. „pionírnövények” is találhatók, például a gyermekláncfű vagy a mezei bogáncs. Ezek erős gyökerei szellőztetik a talajt, és összegyűjtik a tápanyagokat a mélyebb rétegekből, így biztosítva más, későbbi növények számára a feltételeket. Ezenkívül számos gyom fontos tápanyagforrás hasznos rovarok és madarak számára. Ezért minden esetben gondosan mérlegeljük, hogy az egyes konkrét helyeken ténylegesen problémát jelent-e a gyom jelenléte.
