Elgondolkodtató: ha egy élelmet nem kapó kanári lebukik az ülőrúdjáról, azon nem csodálkoznánk. Viszont míg állataink etetését a világ legtermészetesebb dolgának tartjuk, a növények esetében gyakran még a kertbarátok is meghökkennek a következő kérdésen: „Trágyáztál? Ha igen, akkor mikor, mivel, és mennyit használtál belőle?”
Hogyan trágyázunk?
Mivel most nyár van, amikor a kertben minden szárba szökken, a GARDENA Hírlevél jelenlegi különkiadásában a kert helyes trágyázásával foglalkozunk. Gyakran hallani efféle önérzetes kijelentéseket: „A saját kertemből van, ez nem látott műtrágyát.” A látszólag sikerrel megtermelt gyümölcs és zöldség feletti ilyen büszkeség azonban sajnos nélkülözi a logikát. Ha valami nagy, annak sok tápanyagra van szüksége. A növénynek csak akkor lehet értékes beltartalmú termése, ha elegendő, megfelelő összetételű tápanyaghoz jutott. Éppen ezért fontos, hogy a kert különböző használatú részeit helyesen trágyázzuk!
Mindegy, milyen trágyát használunk?
Egyáltalán nem. Minden trágya – legyen az komposzt, szerves trágya vagy műtrágya – más-más hatással van a talaj összetételére. És minden trágya másként működik, mivel eltérő az összetételük. És az egyes növények tápanyagigénye ugyancsak eltér: a sziklakerti varjúhájnak másra van szüksége, mint a sarkantyúfűnek, a paradicsomnak pedig megint mások az igényei.
Minden növény megegyezik azonban abban, hogy a számos nyomelem (réz, kén, magnézium és egyebek) mellett négy fő tápanyagra van szükségük: nitrogénre – gyorsítja a növekedést, a fehérjék legfontosabb összetevője, de a klorofillban is fontos a jelenléte; magnéziumra – a klorofill legfontosabb eleme; foszforra – fő feladata a virágzás elősegítése; és káliumra – megerősíti a szöveteket, és segíti a gyümölcs érését.
A különböző növények eltérő mennyiséget igényelnek ezekből a tápanyagokból. Lentebb éppen ezért trágyázási tanácsokkal szolgálunk a különböző növényekhez.
Mi a helyzet a szerves trágyákkal?
Sokan teszik fel a következő kérdést: „Jobb a szerves trágya a műtrágyánál?” A válasz pedig ismét csak: attól függ! A növényekkel kapcsolatos jelenlegi tudásunk alapján maga a növény nem sokat törődik vele, hogy szerves vagy szervetlen trágyából kapja-e a nitrogént, foszfort, káliumot stb. A gyökér csak adott kémiai formában képes felvenni a tápanyagokat, és a trágyának ezt kell biztosítania, különben hatástalan marad. A növény a felvett tápanyagokat az aktuális igényei alapján hasznosítja, függetlenül attól, hogy azok szerves vagy szervetlen eredetűek-e.
A szerves trágyák egyetlen előnye, hogy általában jobban hatnak a talajra és annak élőlényeire. Abban a szélsőséges esetben, ha valaki hosszú távon kizárólag műtrágyát használ, azzal tönkreteszi a kert talaját, mivel nem juttat bele humuszos tápanyagokat, illetve a talaj és élőlényei által igényelt hulladékokat.
Szerves trágya használata esetén ne feledjük, hogy az időjárástól függően legalább három-négy hétig tart, amíg a trágya szétoszlik a talajban, és a növények fel tudják venni a tápanyagait. Tehát ahhoz, hogy a növények áprilisi tápanyag-ellátását biztosítsuk, jóval előbb, még márciusban meg kell trágyáznunk a talajt szerves trágyával (például szaruliszttel vagy komposzttal)! A műtrágyázás különösen hasznos akkor, ha viszonylag gyorsan szeretnénk tápanyaghoz juttatni a növényeket. Létezik azonban a kettő kombinációja is: az ásványi anyaggal kevert szerves trágya.
Ami a különböző tápanyagokat illeti: a kertek talajában rendszerint túl sok a foszfát, ugyanakkor szinte mindig kevés a nitrogén. Tehát nem mindig van értelme összetett műtrágyát használni. Ha sokat trágyázunk, túl magasra emelkedhet a tápanyagok szintje (a „sok” jót tesz, a „túl sok” azonban már nem). Jobb az igények alapján trágyázni, mint mindig ugyanazt a formulát használni. Ha például elegendő foszfát van a talajban, akkor nitrogén-foszfor-kálium műtrágya helyett nitrogén-kálium műtrágyát válasszunk. De ezt honnan tudhatjuk, illetve hogyan állapíthatjuk meg? Néhány évente vegyünk mintát a kert talajából, és vizsgáltassuk meg tápanyagszintjét. Így ismerni fogjuk a helyzetet, és ráadásul a talajvizsgálat ára is megtérülhet a kisebb műtrágyakiadásoknak köszönhetően. Hasonló költségekről van szó ugyanis. Mindenesetre ezzel a módszerrel jobban tudjuk gondozni kertünk talaját, és az értékes talajvíznek is jót tehetünk, mivel nem mosódik bele a fölös műtrágya.
Az elméleti háttérből ennyi talán elég is lesz – lássuk a gyakorlatot! Tegyünk egy sétát a kertben:
Mi az, ami most trágyázást igényel? És mindenekelőtt: mennyi trágyára lesz szükség?
Balkon- és cserepes növények esetén ásványi talajt vagy virágföldet használok. Nincs gond a trágya beledolgozásával a földbe, és nem mossa ki a gyakori öntözés. A minőségi virágföld trágyatartaléka (erről általában gondoskodik a gyártó) általában hat hét körüli időszakra elegendő. Legkésőbb ennyi idő elteltével trágyázni kell. Jómagam éppen ezért ültetéskor hosszú hatású trágyát adok a földhöz – literenként 2-3 grammos mennyiséget. Ily módon augusztusig-szeptemberig biztosítom növényeim számára az alapvető tápanyagokat. Ezenfelül heti egy alkalommal öntözéskor kismennyiségű, 0,1-0,2 ezredrésznyi folyékony növénytápot adok a földhöz (tehát a tele töltött 10 literes öntözőkannába 10-20 ml folyékony táp kerül). Ismét hangsúlyozom: be kell tartani a műtrágya gyártójának útmutatását, amely a csomagoláson olvasható!
Cserjekertekben a trágyázás elsősorban a levelek és virágok mennyiségétől függ. A sziklakerti cserjéket csak hébe-hóba trágyázom egy maréknyi szaruliszttel vagy egy kevés komposzttal (négyzetméterenként alig egy litert használok). Az erős növekedésű ágyáscserjék tavasszal (március-április környékén) négyzetméterenként kaphatnak kb. 50 gramm összetett műtrágyát. E helyett kb. 3 liter komposzt alkalmazása négyzetméterenként ugyancsak jó megoldás. Gyengébb növekedésű cserjék esetén 30 gramm, illetve 1,5 liter is elegendő. Ezt június közepén megismételhetjük, valamivel kisebb mennyiségben.
A konyhakertben a trágyázás mértéke főként a növény típusától függ, a konyhakerti növények ugyanis lehetnek nagy (pl. káposzta), közepes (pl. paradicsom) vagy kis tápanyagfogyasztók (pl. fejes saláta). Lássunk néhány trágyázási tanácsot e felosztás szerint:
Kis tápanyagfogyasztók: négyzetméterenként 1-2 liter komposztot használjunk, és szükség esetén pótoljuk a nitrogént (kb. 70 gramm szaruliszt egy négyzetméterre) és a káliumot (kb. 35 gramm kálium-magnézium műtrágya egy négyzetméterre).
Közepes tápanyagfogyasztók: négyzetméterenként 2-4 liter komposztot használjunk, és szükség esetén pótoljuk a nitrogént (kb. 120 gramm szaruliszt egy négyzetméterre) és a káliumot (kb. 70 gramm kálium-magnézium műtrágya egy négyzetméterre).
Nagy tápanyagfogyasztók: négyzetméterenként 4-6 liter komposztot használjunk, és szükség esetén pótoljuk a nitrogént (kb. 150 gramm szaruliszt egy négyzetméterre) és a káliumot (kb. 100 gramm kálium-magnézium műtrágya egy négyzetméterre).
Fontos: Káposzta, hagyma és sárgarépa nem kerülhet szerves trágyával frissen kezelt területre. Ezzel meg kell várni a következő évet. Fennáll az intolerancia veszélye, bizonyos szerves trágyák ugyanis vonzzák a legyeket, amelyek lárvái befúrhatják magukat a növénybe.
Füves területek trágyázásakor a következőkre ügyeljünk (amint azt a Gyepinformációk is tartalmazzák): Fűnyíráskor tápanyagot is eltávolítunk a gyepből. Egy kiló fűnyesedékkel mintegy 30 gramm nitrogént, 20 gramm káliumot és 10 gramm foszfort veszít a gyep. Ezeket a tápanyagokat pótolnunk kell. A díszpázsit valamivel kevesebb trágyát igényel, mint azt a gyep, amelyen járnak, vagy valamilyen terhelés alatt áll. A gyepet normál körülmények között márciustól-áprilistól kezdve négy-öt hetente kell trágyázni. Ezt az időszakot szeptember elején vagy közepén a télre felkészítő őszi trágyázással zárjuk le. Manapság azonban ez már nem feltétlenül igaz, mivel a piacon már hosszú hatású gyeptrágyák és speciális őszi műtrágyák is megjelentek. A trágyázás ismétlésével kapcsolatban szigorúan tartsuk magunkat a készítmény csomagolásán olvasható tájékoztatáshoz. Ez segíthet annak eldöntésében is, hogy a gyeptrágya helyett használjunk-e összetett műtrágyát. Nézzük meg az összetett műtrágya nitrogén:foszfor:kálium arányát. A gyep számára a 10:3:3–5 arány az ideális.
Ami a fákat illeti, külön kell választanunk a lombhullató fák és az örökzöldek trágyázásának kérdését. A két csoport éves fejlődési ciklusa ugyanis meglehetősen eltérő, épp ezért nem pont ugyanakkor van szükségük a trágyára.
A lombhullató fák főként június elején vagy közepén igénylik tápanyagukat, majd pedig július közepe és augusztus közepe között, hogy ismét nekilóduljanak a növekedésnek. Később már ne trágyázzuk őket. A lombhullató fákat tehát először áprilisban trágyázzuk (az éves szükséglet 55%-ával), másodszor pedig júniusban (45%). Gyümölcsfák és rózsák esetén ezek az értékek kismértékben eltérnek: 50/50, illetve 60/40 a helyes megoszlás.
Az örökzöldek első tápanyagadagjukat májusban, a második, nagyobb adagot pedig július vége és augusztus vége között igénylik, amikor a tobozaik nőnek. A két trágyázás mennyisége közötti százalékos megoszlás 35/65 legyen.
A trágya szükséges mennyisége a növény igényeitől is függ, vagyis attól, hogy mekkora az adott növény. Egy kisebb tűlevelűnek elegendő négyzetméterenként 35 gramm összetett műtrágya évente; a fák és bokrok fenntartó trágyázásához megteszi évi 50-70 gramm/négyzetméter összetett műtrágya; a gyümölcsfák, rózsák és rododendronok esetében viszont akár a 100 grammos felső határig is elmehetünk mindkét adagnál.
Fontos, hogy a fa gyökerei a meghatározott időben hozzájussanak a tápanyagokhoz. Szerves trágya használata esetén a fent megadott időkhöz hozzá kell számolnunk a lebomláshoz szükséges időt.
Mellesleg:
A melegházban és a lakásban nevelt növények most vannak növekedési fázisban – ne felejtsük hát el őket rendszeresen trágyázni, egészen októberig. A zöld növények esetében zöldnövény-tápot, a virágos növények esetében pedig virágosnövény-tápot használjunk. Az utóbbi több foszfort tartalmaz a virágzás elősegítésére.
